Ennek az életszakasznak a szülőktől való függetlenedés, leválás befejezése, párválasztás és stabil partnerkapcsolat kialakítása, munkába való beilleszkedés és családalapítás a célja. A modern társadalmakban a tanulmányi idő kitolódásával már szinte általános, hogy a felnőtté válás időben elcsúsznik a korábban megszokotthoz képest, sokáig egyfajta diákszerepbe - sokszor egzisztenciális szempontból alárendelt szerepbe - kényszeríti a fiatalokat.
Pszichoszexuális felnőtté válásunk korábban következik be, mint a harmonikus felnőtt identitásunk megvalósulása. Erikson szerint a szakasz konfliktusa az intimitás vagy izoláció. Előnyös kimenetel esetén a stabil énhatárokkal rendelkező identitás elérése is cél. Ugyan még magán hordozhatja a serdülőkor jegyeit - összeolvadási vágy a barátokkal, nem akarnak kilógni a tömegből, félnek a visszautasítástól - de a megfelelő érettség elérése segít ezek feldolgozásában és egy kompromisszumkész kapcsolat kialalakításának megkezdésében.
A szülőkről való érzelmi leválás elindítása ugyan már a kamaszkorban kezdendő feladat, de a korábban említett iskolai tanulmányok kitolódása, az egzisztenciális függés a szülőktől, az önállóság akadályozója lehet. Ezt saját családunk hozzáállása, struktúrája, sajátosságai vagy könnyíthetik vagy nehezíthetik. A leválás előfeltétele a felnőtt identitás megléte, amelyet lehetőleg adekvát (legmegfelelőbb) megküzdési stratégiák által ért el. Nem ritkán a szülők válása miatt a szülők élete vagy új család alapítása kerül előtérbe, így a fiatal felnőttről ők válnak le túl korán, magára hagyva a "szintlépésre" még nem felkészült kamaszt akár. Az anyagi önállóság megteremtése szintén egy előfeltétele a leválásnak, ám ez a nyugat-európai társadalmakban egyre inkább kitolódik, de az is előfordul, hogy maga a fiatal ragaszkodik a szülői ház biztonságához. Az elégtelen leválásból számos probléma eredhet: a személyiség érése elakadhat, a szülőktől való függőség tartóssá válhat. Az akadályozott elszakadás pedig kihatással lehet a párkeresésre is: kötődési problémákhoz – vagy akár teljes kötődési képtelenséghez - vezethet, holott a fiatal felnőtt munkájában akár produktív és önálló is lehet.
Az identitás kialakulása ugyan már a serdülőkorban többnyire megtörténik, ám a korábban említett indokokból ez akár átcsúszhat a fiatal felnőttkorba is. Az identitás alakulásának számos kimenetele lehet, és egy olyan személyiség kialakulásához vezet, amelynek már van egy kialakult képe saját magáról, mint különálló entitásról. Az identitáskrízis nem túl kedvező kimenetele lehet a korai zárás. Erre a legegyszerűbb példa talán: "Ügyvéd leszek, mert az apám és a nagyapám is ügyvéd volt." Akik ezen a szinten vannak tehát elkötelezték magukat valamilyen foglalkozás és ideológiai álláspont mellett, de nem mutatják jelét annak, hogy valaha is átmentek volna az identitáskrízisen. Bármiféle megkérdőjelezés nélkül fogadták el családjuk vallását, nézeteit, politikai nézeteit. Néhányan közülük elkötelezettnek és együttműködőnek látszanak, mások viszont merevnek és konformistának. Ha valami jelentősebb esemény megkérdőjelezné az általuk átgondolás nélkül követett szabályokat és értékeket, lehet, hogy teljesen elvesznének, hiszen nem saját meggyőződésüket képviselik.
A párválasztás, mint a fiatal felnőttkor legalapvetőbb feladat, a párkapcsolati érettség kialakításával válhat teljessé. Az önfeladás nélküli alkalmazkodás, közös érdekek kialakítása és az elköteleződés is szükséges ennek eléréséhez. Zavart okozhatnak az önbizalomhiány, szexuális- és érzelmi kudarcok, túlzottan erős kötődés a szülőkhöz, elégtelen leválási törekvések, az alacsony színvonalú megküzdési technikák, a túlzott elvárások a partnerrel szemben. Ezek persze mind feloldhatók kedvezőbb élettapasztalatok megszerzésével, támogató szülői és baráti háttérrel valamint megfelelő szakember segítségével is.
Kezedben a kulcs, csak ismerd fel és használd :)
Comments